Egy kis mese… (ami valójában nem is mese!)
Dr. Weston Price az 1900-as évek elején fogorvosként dolgozott Amerikában. Élte ennek megfelelő életét, mígnem felmerült benne a következő kérdés: hogyan lehetséges az, hogy 50000 évvel ezelőtt élt emberek fogai jó állapotban fennmaradtak, ugyanakkor a mai ember fogai 3-4 év alatt elkezdenek romlani. Mivel e kérdés nem hagyta nyugodni, útnak eredt: a világon több olyan népcsoportot is felkeresett, akik a kereskedelmi utaktól távol, elszigetelten éltek. Önfenntartók voltak, csak azt ettek, amit megtermeltek vagy találtak – és ez így ment évezredekig, ez idő alatt táplálkozásuk, életmódjuk nem változott.
És innen már tényleg nem mese:
Price gondosan megvizsgálta a lakosság fogait és egészségi állapotát, és kivétel nélkül, valamennyi népnél ugyanazt találta:
- Jó egészségben, sokáig éltek és rendkívül munkabíróak voltak;
- fogszuvasodás és fogínysorvadás gyakorlatilag nem létezett. Még a 80 év körüli öregeknek is, lekopva bár, de valamennyi foguk megvolt az állkapcsuk szépen ívelt volt és minden foguk elfért az állkapcsukban;
- az akkortájt a világ civilizált részein pusztító fertőző betegségek, mint például a tüdőbaj, nem léteztek, illetve oly könnyű lefolyásúak voltak, mint egy nátha.
Később ezen népek elzártsága kezdett megszűnni: utak építése, rendszeres hajójáratok lehetővé tették, hogy elérhetővé váljanak a "civilizált" világ számára, ami az önellátás eltűnését, és az eddig általuk nem használt élelmiszerek bevitelét jelentette. Price meghökkentő változásokra lett figyelmes:
- megjelent a fogszuvasodás, a legtöbb esetben ugyanolyan mértékben, mint ahogy az a nyugati világban ismert;
- a szépen ívelt állkapocs a már második generáció óta civilizált kosztot evőknél összeszűkült. A fogak nem fértek el már valamennyien a szájban, a fogsor elé vagy mögé csúsztak. Tehát abban az esetben, ha a szülők feladták eredeti táplálkozási szokásaikat, gyermekeiken már ezek az elváltozások mutatkoztak;
- nem csak az állkapocs szűkült össze. Az egész arc keskenyebb lett, az orr és az áll is. Keskenyebb lett a mellkas és a medence, a szülések nehezebb lefolyásúakká váltak;
- a fertőző betegségek elterjedtek, a tüdőbaj ugyanolyan népbetegség lett, mint nálunk. változások okaként csak a táplálkozás jöhetett szóba, mert a civilizáció így első körben semmiféle más struktúrát nem érintett. Gyakran egyazon falun belül lehetett a másféle kosztforma okozta elváltozásokat megfigyelni.
Részletesebben: Albert von Haller: Gefährdete Menschheit, Hippokrates Verlag, Stuttgart, 1956
Ha a táplálkozás az ok, a gyógyírt is - nagy valószínűséggel - a táplálkozásban kell keresni. A helyes táplálkozásra történő átállás a későbbiekben bizonyos életmódbeli változtatásokat, új szemléletet, értékrendet is magával fog hozni. Így lesz teljes, boldog és egészséges az életünk! Meglátjuk: hétvégéken vagy munka után nem egy hipermarketbe fogunk elindulni, nem egy levegőtlen, természetellenesen megvilágított helyen fogjuk szabadidőnket tölteni, miközben kész- és félkész termékeket, és többnyire éretlenül leszedett, napokat/heteket utaztatott zöldségeket, gyümölcsöket pakolgatunk a bevásárlókocsinkba, kerülgetünk másokat, sorban állunk, várakozunk, hallgatjuk a gyerekhisztiket, az ideges szülők fegyelmezéseit és folytathatnám…
Hanem helyette elmegyünk kirándulni: napfényben, tiszta levegőn, madárcsicsergés, falevelek suhogása közepette gyógynövényeket, fűszernövényeket, erdei gyümölcsöket gyűjtünk, és máris megvan a napérlelte, vegyszermentes salátába-, főzelékbe-, vagy lekvárnak-, teánakvaló. Melyik hangzik jobban? Mi magunk melyiket csináljuk? Melyik ízlik jobban: a bolti eper, vagy a frissen, napmelegen leszedett erdei szamóca? Melyik kerül többe? Gyermekeink melyiket élvezik jobban? Melyik után dőlnek ki, és vágódnak bele az ágyba este korán? Melyik után alszanak jobban? Válaszoljunk őszintén ezekre a kérdésekre!
Mi beláttuk, tapasztaljuk, hogy az egészséges, boldog élet egyik alapvető feltétele a helyes táplálkozás!
A helyes táplálkozást bármikor el lehet kezdeni, hiszen testünk minden porcikája folyamatosan újratermelődik. Sejtek elhalnak, újak termelődnek. Vérünk 3 hónap alatt teljesen kicserélődik, a bőrsejteknek 28 napra, tüdősejteknek 70 napra van szükségük a teljes megújulásra. 7 év alatt pedig minden kicserélődik bennünk. Itt a kulcskérdést az újonnan keletkező sejtek minősége jelenti. Ez határozza meg, hogy az egészségi állapotunk romló vagy javuló tendenciájú. Mi szükséges tehát a jó minőségű sejtmegújuláshoz, a hosszú, egészséges élethez?
Helyes gondolkodás
és
jó minőségű táplálék - megfelelő mennyiségben, megfelelő összetételben, megfelelő időben.
Hisszük, hogy az ökofaluban mindez megvalósítható, fenntartható.