Szerintem a fenti írás egyoldalú vélemény. Gyűrűfű 20 éves lett 2011-ben . Ennyi idő alatt bizony előfordul, hogy egy család szétesik és emiatt eladja a házát. És előfordul, hogy valaki úgy dönt: turizmusból szeretne megélni. Akkor csapjuk le a fejét? Vagy tiltsuk ki a faluból?
Utólag hogyan lehet valakin számon kérni, hogy miért nem termel zöldséget a kertjében, vagy miért csak lovakat tart?
20 év nagy idő, ez alatt sok minden előjön és megoldásokat kell rá találni.
Nincs garancia egy közösség számára sem, hogy nem lesznek hasonló gondjaik 10-20 év múlva. De mi legalább csináljuk és nem a városból magyarázunk. Van amit jól teszünk és van , amit lehetne jobban is. Várjuk a példamutató közösségeket, új falvakat, új megoldásokat.
Szűrni pedig éppen a korábbi hibákból okulva szükséges a beköltözőket. A létszám legnagyobb szűrője pedig, hogy új házat kell építeni, ami sok családnak elérhetetlen.
A fent említett hirdetést pedig egy olyan család olvasta el, akik azóta nagyon kedves szomszédainkká váltak, és igyekeznek önellátó módon megélni, s a számon nem kérhető szabályokat utólag is betartani, csak úgy maguktól. Ennyit az átokról.
Ma 10 család él itt és célozzuk a 40-es létszámot.
Tervezni mi is tudunk, csak a valóság gyakran felülírja...
(Tóth Teodóra)

"Várjuk a példamutató közösségeket, új falvakat, új megoldásokat."

Akkor 20 éve még nem volt kihegyzve a permakultúrás dolog, és ezért mindenféle "jóembör" becsöppenhetett ide, s oda."Nomádokkal", meg "hazafias megszállottakkal",meg kirekesztősökkel, nem lehet tartósan együttműködni, ezt a példák is mutatják.De szektákban sem működik a dolog, legalábbis boldogan semmiképpen.

Nem egészen értem mért is "kell megcélozni" a 40-es létszámot?Ami nem megy azt azért is eröltessük?:)Kétlem. - Az új csatlakozók nem fogják megoldani a problémáitokat, azokat előbb nektek kellene megoldani.....

Azért célozzuk a 40-es létszámot, mert a lassú gyarapodás a jó, a hirtelen változás sok csapdát rejthet.
És azért is, mert 2011-ben új családdal gyarapodtunk, s náluk és nálunk is majdnem egy napon született kisbaba!
Ezenkívül eladósorba kerültek nagyobb gyermekeink, akik közül többen is szeretnének itt letelepedni...
Szóval megy, és nem kell erőltetni :) Viszont a nagyobb létszám hasznos lehet több szempontból is: csere lehetőségek, telekocsi, saját iskola, munkahelyteremtés.
Gyűrűfű permakultúrás tervét John Guyan készítette 20 évvel ezelőtt, tehát nagyon is ki volt hegyezve erre, aztán kezemben van Baji Béla permakultúrás terve is...
hidd el, sokszor csak akkor jössz rá, kit fogadtál be a csoportodba, amikor már késő ... épp ezt próbáljuk kidolgozni most mi is, mi legyen a szűrő, hogyan lehet ezt jól csinálni.
A munkábajárásról: már csak 2 ember jár el dolgozni, ők sem minden nap. Továbbá itt nem alkalmas a föld minősége arra, hogy növénytemelésből megéljünk, azért is volt olyan olcsó, annak idején a terület. Örülünk, ha magunknak megtermeljük az élelmiszer egy részét.
Szóval hiányolom a cikkből az objektivitást, hiszen a fotók is láthatóan a falu nagykörön sétálva készültek, senkihez nem mentetek be beszélgetni, s megkérdezni, ki, mit, hogyan csinál, s így egy 'kissé' ferdék az információk.
üdv: Tóth Teodóra

A bírálók legtöbbje életében nem fogott még se lapátot, se vasvillát se palántát!A kiköltözni vágyók 99,9%-a egy agymosás-szerű rózsaszín álmot kerget, amelyben csordultig árad a szeretet, és tejjel-mézzel-folyó Kánaán tobzódik....Valaki azt jegyezte meg nekem anno, hogy "mit akarsz ezekkel az agrár-analfabétákkal!?", és nagyrészben igaza is volt! - Spiritualitás nem elég ide, kellene még realitás-érzék, elszántság, határozottság, szakismeret(legalább permakultúrás), és némi tőkeerő is persze.Szép szavaktól még semmi sem indult be a világon! - Jó lecke volt A Helykeresők csoportban lezajlott dolgok/események, amelyekből arra következtetek, hogy a többség valóban egy somogyvámosi környezetbe vágyakozik/való, ahol védernyő alatt vághat bele -persze erősen korlátozott -lehetőségeibe, hiszen ott megmondják mit mikor csináljon és hogyan.Azonban a valódi kiköltözés nem erről szól, hanem kemény kezdeti nehézségekről, nélkülözésekről,tanulásról, függetlenségről, és egyre erősödő anyagi jólétről a későbbiekben, amelyet adott esetben persze szinesíhet, erősíthet egy lazább szövetség/együttműködés a szórvány elhelyezkedésű településszerkezetben! - Ne várjon senki másra, hogy megoldja a problémáit, mert keservesen csalódni fog! - Saját földterület nélkül meg végképp egy illúzió az egész vágyakozás, mert a másén lenni előbb-utóbb megkeseredik, és elköltözés lesz belőle...A legtöbbje még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elmenjen megnézni egy-egy területet - tisztelet a kivételnek - pedig ez a leglényegesebb dolog az egészben!Persze ehhez is kellett volna némi természettudományos -permakultúrás szakismeret és lelkesedés, ezek helyett volt riadt tekintet, mint mikor a kisgyermeket elöszőr viszik óvodába... - Kicsit tragikomikusnak érzem azt, hogy a legtöbben a másikra várnak, és egymást spanolják a félelemben, hogy "mi lesz ha egyedül maradok?!"....aztán maradnak a kis teadélutános összejövetelek a "biztonságos" közösségi teremben, a folyosón melegbüfével....meg a felfűtött lelkesedés a jegesmedvék megmentéséért......Aki erre jár, annak azt tudom tanácsolni, ne várjon senkire, mert a "csodaközösségről" alkotott álomvágyak hamisak és megtévesztőek.A kommunaszerű szerveződés a világon mindenütt megbukott, vagy legalábbis nem mindenki alkalmas krisnás-típusú kommunában, hierarchikus felállásban létezni! Legtöbbünknek önállóan kell megteremteni egy önellátó-organikus életforma lehetőségét, és ha belebotlik hasonlókba attól sokat ne várjon! Esetleg elsülhet jól is a dolog, de csak lazább együttműködés keretei között. A gazdálkodási egység továbbra is a CSALÁD marad!

Hát most ettől nem érzem jobban magam, de sajnos igazad van!
A közösségek széthullottak. És ha valaha vissza is lehet őket építeni, az biztos belekerül egy pár évtizedbe!
Valahol egyet értek a szigorú szűréssel, valahol meg nem.
A szigorú szűrés amiatt nem jó, mert ha túl nagy az elvárás az emberekkel szemben, (és az hogy magától intelligens legyen valaki, már túlzott elvárás sajnos) akkor olyat nem fogtok találni, vagy csak nagyon elvétve! Ha meg nem elég szigorú, akkor tényleg minden jött-ment beköltözik! Viszont a közösség az egységről szólna, és hogy fogadjunk el mindenkit. Minden ember más. Olyat soha sem fogtok találni, aki mindenben megfelel.
Mindenesetre az új ház felépítése nem értem miért követelmény? Ez nagyon leszűkíti a kört! Nagyon sok intelligens ember van, aki szívesen csinálná, de pénze nincs. Ha túl merevek a szabályok, persze hogy bukásra van ítélve!
Egy szó mint száz, a mai emberek még nem érettek meg erre a változásra, majd csak akkor érnek meg ha rákényszerülnek, vagy még akkor sem!
Most még tobzódnak az anyagi világban, kiélvezik amíg lehet. A többi aki meg normális lenne, annak nincs rá pénze. Ezért kellene a közösség, hogy segítsék az újakat! Ha valakinek meg van annyi pénze, akkor az meg egyedül fog neki, és nem fog függni másoktól. Akkor meg minek menne közösségbe?
Nem akarok kritizálni, de nem gondolkoztok egységben! Nem csak az olyan körülményekre kellene figyelni hogy permakultúra meg ilyenek, hanem a szeretetre, ami egyben tartja az embereket. Ez is cél kéne hogy legyen. Ha azt akarod hogy a világ változzon körülötted, ahhoz előszőr neked kell változnod.

A 90-es évek elején-közepén magam is részese voltam a gyűrűfűi ökofalu építés sok szervezeti, jogi és megvalósítása körüli anomáliának. Sokan voltunk, akik nem kis csalódással tapasztaltuk, hogy a médiában megjelent csábító riportok, újságcikkek valójában egy rendezetlen, átláthatatlan, ellenmondásokkal és kérdőjelekkel teli valóságot takarnak. Az ország számos pontjáról érkeztünk, érkeztek érdeklődők, látogatók és valóban letelepedni, új életet kezdeni szándékozók. Aki valóban maradni akart, próbaidő alatt végzett „közmunkával” járulhatott az ökofalu és közösségének építéséhez, de dolgoztak itt nyaranként egyetemisták, préseltek agyagtéglákat az építkezésekhez komlói bányászok, taposták a vályogot ibafai, és döngölték a vert falat dinnyeberki és almamelléki bérmunkások is. A letelepedni szándékozóknak kínált átmeneti szállás lehetőséget a Telepesház nevű zöld tetősre tervezett ökológiai szörnyszülött, amelyet éveken át építettek szorgos és lelkes, ám szakmai ismeretekkel és gyakorlattal nem rendelkező kezek. S mint az várható volt e közösségi ház, szaporodó gondjaival egyre inkább nyűgévé semmint bástyájává vált a Gyűrűfű Alapítványnak.
Az ökofalu fejlődésének mégsem ez volt a legfőbb gátja, sokkal inkább a felszín alatt húzódó és egyre gyakrabban felszínre kerülő személyi ellentétek, az ütköző elképzelések és a lehetőségek ellentmondásai. A legkomolyabb gondot az Alapítvány szervezeti felépítésében és működésében jelentkező szabálytalanságok és törvénytelenségek jelentették. Egy jogi jellegű vitát követően a vállalkozást bejegyző budapesti bíróságtól kért és megküldött tájékoztatás szerint ugyanis a Gyűrűfű Alapítvány kuratóriumának személyi változásait nem közölték, nem regisztrálták. A nyilvántartás szerinti kuratóriumi tagok közül a valóságban hárman már nem is tartoztak az Alapítványhoz, a kuratóriumi tagként az ökofalut népszerűsítők nem voltak kuratóriumi tagok. Sőt! A bíróság tájékoztatása szerint az Alapítvánnyal tagi jogviszony annak szervezeti formája miatt nem is volt létesíthető. Tehát létezett egy valós világ konfliktusokkal teli közössége, és létezett egy profin szervezett prezentációkkal reklámozott virtuális világ csapdája a csatlakozni szándékozók számára. Tovább fokozta a bizonytalanságot a letelepedéssel és az építkezéssel kapcsolatos, tulajdon és öröklési jogokat érintő ellentmondások. Ezek közül a legélesebben a „bérbe adott 1 Ha terület és reá építendő ingatlanok tulajdon joga környékén kialakult viták jelentették. Azt ugyanis már csak a próba idő eltelte után közölték, hogy a bérterületre épített ingatlanok tulajdonjogára az Alapítvány igényt tart, sőt a tulajdonos halálát követően az örökös is kizárólag az Alapítvány lehet! Az alapítványiak közötti egyre komolyabb jogi ellentétek, a bizonytalanná vált jogi környezetet és teljes ellehetetlenülés lehetőségét mérlegelve pécsi jogász rokonom tanácsára feladtam gyűrűfűi álmaimat!
Most, húsz év távlatából szembesülve az akkori problémákkal, és olvasva az interneten és a médiákban fellelhető gyűrűfűi híreket, változásokat, igazolva látom akkori döntésemet. Pedig Gyűrűfű valóban csodálatos hely és környezet, életre szóló szép emlékekkel életem része, amely véleményem szerint egy ökológiai rendszerszemléletre épülő üdülőfalu. Fejlődését ma sem az ökológiai szabályok és elvárások, sokkal inkább az ott lakók, oda települtek vágyai és ellentétei határozzák meg. És ezen még az sem változtat, hogy ha a Pécsi TV-ben, vagy HirtTV-ben időről időre megjelenik egy-egy riport, néha egy cikk a falu nagyszerű fejlődéséről, ám aki valóban érdeklődik az ottani helyzet iránt előbb utóbb megtalálja a 180 mFt-ért eladásra kínált szuper öko-tanya és tejfeldolgozó, vagy a 10mFt-os szerkezetkész, a lakhatástól még messze álló vályog falú ház és bér környezet hirdetését. Akkor valószínűleg nem a természetes és egészséges környezet iránti vágy lesz a meghatározó esetleges döntésében, hanem a kérdés, hogy 20 év alatt miért csak ennyien, és aki ekkora értéket létre hozott ott, vajon miért is akarhatja azt feladni?

Hozzászólás helyett mostanában úgy érzem, egy könyvet kellene írnom Gyűrűfűről, mert képtelenség úgy leírni a tapasztalataimat, hogy egy idegen érdeklődő számára minden részlete érthető legyen, 5000 karakter? :) A célom egy ideje egyetlen dolog; tájékoztatni az embereket a szín tiszta valóságról, nem elméleti érvekkel, hanem az esetünkön keresztül.
Mi 3 évet éltünk ott, idén költöztünk el. Nem a rózsaszín álom vitt oda bennünket, persze a saját jövőbeli életmódunkkal kapcsolatban volt bennünk némi idealizmus. De láttuk már a kezdeti tájékozódás idején a falu működésének hibáit a szakmai gyakorlatlanságot, és úgy gondoltunk, mi kellünk ide, és majd javítunk a helyzeten. :) Egyébként a környezet lenyűgöző érintetlensége vonzott bennünket elsősorban, nem nagyon találtuk párját az országban. Úgy gondolom, nálunk megvolt a letelepedéshez a szükséges minden alap gyakorlatiasság, a férjem részéről abszolút rátermettség. Két kezével építette föl a házunkat (mindent! villanyt, vizet szerelt, jobban mint bárki, saját vízművet épített és 350m vízvezetéket telepített egymaga hegyen völgyön keresztül, az ácsmunka, falak, burkolás, fafödém, ami csak munka van egy házon minden a két keze műve, nálunk nem dolgozott senki szakmunkás) Már korábban kettő házat építettünk máshol, nem ennyire páratlan helyen, gondoltuk biztos ez lesz az utolsó végre :). Szóval több diplomája is van a férjemnek, elsősorban építészmérnök. A hagyományos technológiák is a kisujjában vannak, több embernek ő segített aztán építkezni Gyűrűfűn, dolgozni sárral, fával stb. Jelenleg is foglalkozik építési szaktanácsadással. Elméleti és gyakorlati tudással egy ezermester költözött a faluba. Egyébként egy alföldi tanyán nőtt föl, állattartás, növénytermesztés vette körül már kisgyerekként meg erdő, természet, szóval ez is a vérében van. Én falusi lány vagyok, tanár. A fölmenőim mind gazdálkodásból éltek, amíg hagyták nekik, egyébként a családom tele volt forradalmárokkal, háborús hősökkel hadifogságot, munkatábort megjárt ősapákkal, tehát hatalmas az igazságérzetem és a pofám, ahogy az Gyűrűfűn gyorsan kiderült. :D Láttuk a kihívásokat előre, és minden próbatételnél álltuk a sarat, talán túlságosan is, és itt jött az első pofon, rájönni, hogy nemhogy támogatást nem kapunk a boldoguláshoz, hanem a "régiek" között vannak kifejezetten ellendrukkerek. Egy bozótos erdősült, víz és villany nélküli telken egy-két év alatt, minimális tőkéből (ami előző házunk eladásából hitel egyebek visszafizetése után maradt, és menet közben munkahely feladása után ugye, nem éltünk föl) házat építettünk, bioméhészetet hoztunk létre, biokertet műveltünk, állatok tartásába is kezdtünk. Volt időszak, az építkezésünk ideje alatt, hogy egy férjem által épített faházban éltünk fürdőszoba, konyha nélkül december közepéig 3 gyerekkel, negyediket várva!, mert a városi albérletet nem tudtuk fizetni, helyben semmi nem volt bérelhető, és a rendezetlen alapítványi telekhatárok miatt csúszott az építési engedély beadása(erről persze előre elfelejtettek szólni, pedig pont a szomszéd kurátorok építettek rá a telkünkre, akiktől a ráépítési engedélyt kaptuk :).) De ezt is végigcsináltuk. Az iskoláskorú gyerekeink magántanulók voltak, én tanítottam őket, egyszerűen nem alkalmazkodott hozzánk a falubusz, nekem nem volt célom egész napra lepasszolni a városi iskolába, óvodába őket, és nem értettem más miért teszi meg, holott lenne lehetősége egy ilyen helyen arra, hogy együtt legyen velük, és tartalmassá tegye a gyerekkorukat. Amíg ott éltünk két gyermekünk született, ez persze tovább nehezítette a hely kihívásait, de ez nem lehet szempont, ahogyan valaki már írta itt, mindennek a család az alapja, úgy gondolnám egy ökofaluban mások is így gondolkoznak, sajnos Gyűrűfűn ez nem jellemző alapvetően. Napi szinten sütöttük a kenyerünket, készítettük a tejtermékeinket, befőztünk eltettünk, szárítottunk vegyszer és tartósítómentesen. Ezt persze mások is megteszik Gyűrűfűn, van, aki nagyon alapos és ügyel a részletekre, de előfordul olyan is, aki tartósítószerrel rak el, vagy a szomszéd falubeli nénivel főzeti a lekvárját:) Az ökológiai szabályokat teljes mértékben betartottuk, sőt az elköltözésünk után most is gyakorlatilag ugyanúgy élünk, mindez máshol is megvalósítható. A fent leírtakhoz egy-két segítő kézen kívül, akikkel kölcsönös volt az együttműködés, a falu nagy része közben tojt a fejünkre. Viszont az együttműködést úgy képzelték el, hogy ők megmondják, mit tegyünk a közösség általuk meghatározott céljai érdekében, és elvárják az engedelmességet, közreműködést a leosztott feladatok elvégzését, különben nem vagyunk jó közösségi emberek. Persze félig kész házban újszülött gyerekkel, fogyó tartalékokkal a megélhetés alapjait rakosgatva, ez nem egyszerű, de ezt nem akarták megérteni. Nem csak nem segítettek, amit egyébként mi nem vártunk el, csak jól esett volna, hanem nem voltak tekintettel se a helyzetünkre!!
Folytatom

Bárki azt gondolná, hogy ha egy gyarapodásában és fejlődésében megrekedt faluba beköltözik egy ilyen bevallalós, sokgyerekes család, ahol viszont a szakmai szakértelem, gyakorlatiasság, elszántság, segíteni akarás is megvan, az fellendíti a helyet és új lökést ad. Hát nem. Az első dolog amivel szembe találtuk magunkat az irígység volt, majd a blokkolás. És véleményem szerint a hatalomféltés. Persze erre olyan emberek képesek, akik eleve csak hatalomban képesek gondolkozni, és másokról is csak ilyen törekvéseket feltételeznek. Kérdezem én, hogy építenek ökofalut ilyen szemlélettel? Minden ilyen kezdeményezéshez önfeláldozás, anyagiasságtól mentes gondolkozás kell, közös érdekszemlélet. Voltak is, akik ezt megtették korábban, de az egészet agyonütötte a pénzelvűség. Sokat mondok a következő szavakkal: uniós pályázatok, földbérlések, elnyerése, megszerzése, hasznosítása:)) Valahol ez szándékos is a globális rendszerben, ahol élünk, hiszen ha ezek nélkül működne egy önellátó közösség, akkor az a rendszerből sikeresen kivonná magát, óriási pozitív példa lenne, követőkkel, mozgalmakkal, valódi rendszerváltás rendszerellenesen. Melyik diktatúra enged ilyet kibontakozni?? Olyan emberek meg mindig akadnak, akik a jól kitalált elmélet mögé bújva, kihasználják a visszaélésre nyújtott lehetőségeket. Ennyi az egész, nem kell csodát várni, és nem kell nagyon meglepődni sem, az egész világ ilyen, az egész ország így működik. :(
Gyűrűfűre pillanatnyilag, nem várnak újakat, mert általában senkit se tudnak belepasszítani az elképzeléseikbe, ők az új szellemiségtől mereven elzárkóznak, tekintélyelvűen ragaszkodnak a kőbe vésett saját elveikhez, az újak csak náluk ostobábbak, tapasztalatlanabbak lehetnek, tehát nagyjából saját klónjaikkal lehetne még gyarapítani a falut esetleg. Mostanában sok volt a meglepetés számukra, alig maroknyi új betelepedőkkel, köztük mi se voltunk hajlandók beállni bizonyos sorba, tehát "jobb, ha nem jön ide senki, mert csak baj van vele." Ez tényleg elhangzott pozícióban lévő ember szájából. Mi a baj vele? Ha nem ért semmit, és nem tud semmit, akkor az, bár legalább arról lehet beszélni, röhögni rajta, hogy ugye, ugye, de legnagyobb baj azzal van, aki mindent ért és mindent lát és még a száját se tudja befogni. Most se ártana óvatosnak lennem, mert van még némi értékünk Gyűrűfűn, és ott az önbíráskodás is bevett szokás, mint újabban értesültem. Egyébként a lejáratás kedvenc politikai fogás ott is, hátulról belerúgni, mindenféle feltételezésen alapuló pletykákat terjeszteni a másik háta mögött. A suttogó politika önvédelemre is kiválóan alkalmas, és előbb utóbb az áldozat ellehetetlenítéséhez vezet.
Ahogyan "bekerülni", úgy eljönni se volt egyszerű. Márcsak azért se ajánlom senkinek Gyűrűfűt letelepredésre, mert az ingatlan, telek és fölépítményi jogviszonyok páratlanok az országban. Persze arra való hivatkozással, hogy akárki ne költözhessen be, mert akkor lőttek az ökológiai alapelveknek. Így a teljesen üres telek ráépítési jogáért magas árat kell fizetni, viszont ha nincs a ráépített épületre (még) használatba vételi engedély, nem lehet megvásárolni a telket, és az alapítvány, aki egyenlő a döntéshozó kurátorokkal, beleszólhat abba, hogy a saját tulajdonomat képező épületet, kinek adhatom el. A visszaélések elkerülésére hivatkozva sokminden mást is megtesz az alapítvány, de ezt most nem részletezném. Mindenkinek javaslom, aki letelepedni szeretne, hogy nagyon alaposan tájékozódjon a bérlés körülményeiről, és kérdéseivel keressen meg más helyieket is, necsak a kurátorokat. Legérdemesebb azokkal beszélni, akikről a kuratórium elítélően vagy lejáratóan beszél. Ebben a pillanatban nincs Gyűrűfűn olyan építési telek(leszámítva 3-at a völgyben, amire barátaink magánpénzből intéztek utat, mielőtt még a házukat le kellett bontaniuk, ez is jó kis történet, de nem az enyém) amelyre építési hatóság építési engedélyt adhat ki!! Egy fennálló, és régóta húzódó bírósági per (az alapítvány és egy helyi lakos között) az oka, legalábbis a köztudatban. Ezért félő, hogy nem is tud építkezni az, aki szeretne, a közelmúltban ennek ellenére kötött az alapítvány ráépítési szerződést egy új családdal, akiket viszont végül megmentett a mi eladó ingatlanunk az építési engedély kiharcolásának herce-hurcájától.
Egyébként az utóbbi években a miénken kívül, és az említett lebontott házon kívül, Gyűrűfűn nem épült lakóház. Így eladó ingatlan se igen van, vagy ha igen, azt igyekeznek a helyiek gyorsan megvásárolni, hogy akárki ne költözhessen csak úgy Gyűrűfűre.
Sajnálom, ha valakit elijesztettem, de inkább ez, mint a csalódás vagy a ráfizetés, ahogy mi is jártunk.

@Bunfordné Csaba Krisztina: Kíváncsi lennék azóta mi történt veled és a családoddal. :) Illetve így az évek távlatából változott-e vmit a véleményed. :)

Köszönöm, jól vagyunk! :) Egy pici somogyi falu félreeső nagy erdősült telkén élünk, a hely nem ökofalu, de elég jó természeti adottságai vannak. Ugyanazt az életmódot folytatjuk, amit Gyűrűfűn. Tehát amiben ott más volt az életünk egy mai átlagos életmódú családhoz képest, az itt is működik. Egy régi építésű vályogházunk van, de a férjem kibővítette, a hibáit kijavította, és így nagyon kényelmes, természetes ház lett. Kemencében sütöm a kenyeret, és minden mást, helyi házi tejből tejtermékeket készítünk magunknak, biokertet művelek, savanyítunk, lekvárt főzünk, sőt saját magunknak a húst, tojást is kitermeljük, füstölt árut készítünk, szóval, amit házilag hagyományosan lehet, és az időnk engedi, azt előállítjuk magunknak. A férjem továbbra is méhészkedik, és nagyon jól fölfejlesztette. Persze nem biomézet termelünk, de azt el kell mondanom, hogy bioméz termeléséhez, ami valóban garantáltan vegyszermentes, az én véleményem szerint a következőt kellene tenni: csak makulátlanul tiszta új méhcsaládokkal, amiben nincs jelen az atka csírájában sem (ez eleve elég nehezen megoldható) egy más méhészektől és legfőképpen vándorméhészektől mentes környezetvédelmi területen új eszközökkel új méhészetet létrehozni, úgy, hogy a méheket körülvevő 10 km-es körzeten belül nincs mezőgazdasági művelés, vagy az is garantáltan bio :) A méheket csak bio szerekkel, különböző természetes savakkal kezelni akár a méhállomány megcsappanását is kockáztatva ezzel, és az új családokat kizárólag biocukorral serkenteni, bioléppel ellátni, ami magasan megemelné a méhészkedés költségeit. Az a probléma, hogy szerintem nincs vagy csak nagyon kevés ilyen hely van ma Magyarországon, talán a tágabb Kárpát-medencében, mondjuk Erdélyben valahol megoldható lehet. Szóval teljesen mindegy, hogy Gyűrűfűn méhészkedünk, vagy itt, mert vegyszerek nélkül mézet termelni ott sem tudtunk, de minden részletre odafigyelünk továbbra is, amennyire csak lehet, kerüljük a vegyszereket, és az elégedett fogyasztók sokasága a bizonyíték, hogy kiváló minőségű mézet termelünk.
Nincs sok különbség egy ökofaluban és egy átlagos magyar faluban való boldogulás között, mert mindig legfőképpen saját magára számíthat az ember:D, de mindenhol vannak olyanok, akikkel lehet és érdemes összefogni. Gyűrűfű környékéről is sok barátunk van:), illetve sok volt gyűrűfűivel szintén jó viszonyban vagyunk :) Számunkra egy ilyen helyen, ahol most élünk, sokkal szabadabb az élet, nincsenek kényszer-kapcsolatok, csak azokkal kell barátkozni, összefogni, akikkel mi választjuk ki egymást. Itt és a környező falvakban is jócskán akadnak olyan emberek, akikkel számíthatunk egymásra, vagy akikkel össze tudunk dolgozni, és ebből mindenkinek csak előnye származik, nincsenek elvárások, ha valamiben gondolkozásbeli különbség vagy érdekellentét adódik, nincs egymásrautaltság, és egyszerűen ilyen esetben mindenki a maga útját járja, amibe másoknak nincs beleszólása. Élni és élni hagyni, ez ilyen egyszerű :) Az itteni helyi iskolát inkább hagyjuk:(, de országosan ez a helyzet! A nagyobb gyerekeink gimnáziumba járnak, a kisebbek viszont továbbra is magántanulók méghozzá a pécselyi Báró Wesselényi Alapítványi Ált. Iskolánál, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, aki hozzánk hasonló helyen él, és szenved a gyereke a helyi iskolában bármilyen okból!
Gyűrűfűről a véleményem nem sokat változott, de különösebben nem foglalkoztat, mert túlléptünk már ezen. Ami Gyűrűfűn most történik, ahogyan alakulnak a dolgok, az mind azt igazolja számomra, hogy jól döntöttünk, amikor elköltöztünk. Az erdő, a vadon, maga a hely hiányzik néha, a gyerekek is nosztalgiával gondolnak vissza. Élettapasztalatnak első osztályú volt a gyűrűfűi kalandjaink sokasága, nem bánjuk, de nem kezdeném ugyanott elölről! :)

@Bunfordné Csaba Krisztina: Hát én még nyúználak ezzel a témával picit ha nem baj. Sőt még priviben is elbeszélgetnék erről hosszabban ha van kedved. Engem időről-időre érdekel ez az ökofalu téma de pl a lakosság alacsony száma meg, hogy a semmi közepén 10 milliókból kelljen házat építeni az riasztó. Ráadásul az általad leírt emberi dolgok egy ilyen kis létszámú közösséget nagyon meg tud terhelni. Beszédes az is, hogy a fentebb 2013-ban megírt kommentben 130m forintért kínálták a Tündérmajort, amit most már egy másik ingatlanos oldalon 16-ban már 150m-ért vesztegetnek. Ja és a tulajokról még a Szabad Föld című lapban fontosnak tartották megemlíteni, hogy elvétve járnak le a közösségi házba...

Sok érdekes történés van Gyűrűfűn, de tényleg nem célszerű ezekről kommentekben említést tenni. Csak privátban tudnám elmondani. Ezek az apró részletek sokat elárulnak a faluról. Mi sajnos mielőtt odaköltöztünk, lemaradtunk ezekről, nagyon figyelnek a látszatra, és minket szinte csalogattak, mert (utólag leesett) akkoriban nagyon kellett a gyerek a faluba, akikkel indokolt a falubuszt üzemeltetni. Sok jóakarónk volt később, akiktől kaptunk fölkészítést, de csak utólag, amikor már a vásárhelyi házunkat eladtuk, a férjem föladta az állását, és féllábbal Gyűrűfűn voltunk, aztán egy idő után elkerülhetetlenül átláttuk a dolgokat, jobban is, mint ahogy szerették volna, akkor még úgy gondoltuk, hogy túl lehet lépni az ilyen kicsinyes emberi tényezőkön, aztán gyorsan kiderült, hogy mi nem vagyunk azok, akik bamba tökként képesek akármihez asszisztálni. :) bcskriszta@gmail.com

Hopp elírtam. A tündérmajor 180 millióról indult de most 150-nél jár.

@Csubaka: Helló lehet nálad privátban kérdezősködni? :)

@Bunfordné Csaba Krisztina: Szia!

Nincsenek új infóid Gyűrűfűről? Azért kérdem mert ebben a pillanatban 2 facebook oldal, két honlap van és két alapítvány. Mindkét honlapon hirdetik a letelepedést és mindkettő azt írja, hogy az alapítványnak rá kell bólintania az új letelepedőre.

Csak most azt nem értem mindkét alapítvány mindkét kuratóriumának rá kell bólintani az új letelepedőre vagy elég az egyik is? :)