Minél távolabb haladunk időben, térben minél távolabbi médiát figyelünk, annál kisebb az okozott kár, annál inkább mindenki a helyén volt, minden szabályos volt. Csak az a fránya vörös iszap nem tudott róla.
Sajnos én is éltem át (ennél sokkal kisebb) ipari balesetet pár éve. A Híradót néztem akkor esete, ahol azt mondták, az emberek nem voltak veszélyben egy pillanatra sem. Csak akkor miért gázálarcban jöttek menteni az emberek, akik mindenkit buszokra tettek és elvittek.
Most is lehet hallani helyi embereket arról, hogy szivárgást tapasztaltak már korábban, sőt 1986-ban is volt már egy ennél kisebb katasztrófa (akkor "csak" a halak pusztultak ki), és markoló dolgozott a gáton a napokban...
Gyanítom, a gát lesz a felelős, de azt jól lehordják majd a sárga (piros) földig!
Nem ez a lényeg. Észre kellene végre venni, hogy nem mehet tovább a környezet pusztítása.
Észre kellene venni a munkahelyhez való görcsös ragaszkodás helyett, hogy nem ez az egyetlen járható út.
Ha valaki évtizedek óta dolgozik és most ott tart (a fenntartható fejlődésben), hogy a rezsi-, és a kajapénzre valót keresi csak meg, akkor látni kellene, hogy itt valami nem stimmel.
Azt is látni kell, hogy nem elég a mutogatás másokra a felelősök keresése, megbélyegzése.
Mi magunk élünk úgy, hogy fogyasztásunkkal fenntartjuk a környezetszennyező ipart...
Egy német kamion hátulján láttam egy reklám feliratot. Szabadfordításban a következő: Azt szállítjuk, amire Önnek szüksége van! Bár ez reklám szlogen, de úgy is értelmezhetjük, ha nem vásárolsz álszükségletet, akkor a kamionok száma is csökkenni fog, mert nem lesz mit szállítaniuk.
Éljünk tudatosan! Legyünk tudatában annak, hogy életmódunk, vásárlásaink, plázázásunk, nyaralásaink, autókázásaink mind mind a saját környezetünket teszi tönkre. Magunk alatt vágjuk a fát. Behunyjuk a szemünket, vagy elég vastagnak képzeljük a fát ahhoz, hogy kitart majd a mi életünkben.
Az a legszörnyűbb, hogy ezt nem neked kellene olvasnod, mert Te ezzel már mind tisztában vagy, hanem annak, aki ezt csípőből elutasítja, és eszébe sem jut, hogy ezen elgondolkodjon. Nem őket hibáztatom. Nem ők választották ezt az életüket. (Vagy pedig még ezen az életen kell továbblépniük.)
A megoldást az ökofalukban, élőfalukban látom. Többet, többet, jó példákat, kitaposott utakat, helyi lehetőségeket megkeresve.
