Öko-, vagy biofalu. Vagy csak egy szűk közösség.
De hogy miért? Miért kell, vagy miért jó?
Mert a fenntartható fejlődés jegyében zajló töretlen haladás nem működik. Én sajnos ezt megváltoztatni nem tudom, csak azt a lehetőséget látom, hogy kilépjek belőle. Amennyire csak lehet. És akkor éljek úgy, hogy másnak is teremtsek lehetőséget ugyanerre. László Ervin tökéletesen írja ezt le:
"Úgy élünk, hogy azzal mások számára is lehetőséget biztosítunk az életre és úgy elégítjük ki szükségleteinket, hogy általa nem akadályozunk meg másokat ugyanebben.
Úgy élünk, hogy óvjuk az élethez és az életet fenntartó környezethez való igazi, legfőbb jogot, amely minden élőlényt megillet a Földön.
Úgy keressük a boldogságot, a szabadságot és a személyes kiteljesedést, hogy közben megőrizzük a természet egységével való harmóniánkat, és figyelemmel vagyunk a társadalom más tagjainak hasonló törekvéseire.
Hasonló felfogású emberekkel együttműködve megpróbáljuk megőrizni vagy visszaállítani a természet egyensúlyát, akár a szomszédságunkban, országunkban vagy bárhol a világon.”
László Ervin: Káoszpont Válaszút előtt a világ
Egy mai, modern tempót diktáló világban ez megvalósíthatatlan. Ha pedig nem tudjuk megváltoztatni (és beletörődni, elfogadni sem), akkor álljunk odább és teremtsük meg magunknak.
„Ha van merszünk álmodni, sőt álmainkat másokkal is megosztani, és azt kérdezni: hogyan lesz olyan a világ, amilyennek szeretnénk, akkor találhatunk válaszokat, utakat, hogyan is kezdjük átalakítani a világot olyanná, hogy az álmainkhoz hasonlítson. Ahol nem a beletörődés a javasolt magatartás, sem a derűlátás vagy a borúlátás. A javallott magatartás a cselekvés."
László Ervin: Káoszpont Válaszút előtt a világ