A sófogyasztás témájával kapcsolatban több, egymástól eltérő állásponttal is találkozhattok. A különböző források által ajánlott napi szükséges mennyiség igen tág határok között mozog.
Talán meglepő, mégis azt kell mondanom, hogy ezek a különböző álláspontok mind igazak! Igen, igazak! Pontosabban megfogalmazva: van bennük igazság, viszont egy nagyon fontos tényező hiányzik! Pedig pont ebből a tényezőből kellene kiindulni! Ennek tudatában lehet csak megfogalmazni a só szükséges napi mennyiségét!
Először is tudni kell, hogy mi a só „feladata” a szervezetünkben. Sok más mellett, fontos szerepe van az emésztés folyamatában. Szervezetünk felismeri az elfogyasztott táplálék összetevőit és eszerint mozgósítja az emésztőmirigyeket, szabályozza a gyomor savtartalmát a minél tökéletesebb emésztéshez. És itt van a kutya elásva! Mert aki sok húst, vagy sok fehérjedús ételt eszik, annak több gyomorsavra van szüksége, mint aki húsmentesen táplálkozik. A vegetáriánusok részére meg kell jegyezni azt is, hogy a gabona is savasító jellegű önmagában, ezért a húsmentes gabonaételekhez is szükséges zöldségeket fogyasztani, melyek ásványi anyag, tápsótartalmuknál fogva ellensúlyozó szerepet töltenek be.
Halljuk sok helyen, hogy csökkenteni kellene a sófogyasztást, riogatnak a vérnyomásproblémákkal, veseproblémákkal… Az én megítélésem szerint másik irányból kellene megközelíteni a dolgokat! (A húst muszáj sózni, fűszerezni, máskülönben nincs íze. Vagy ismerünk olyat, aki szereti önmagában a húst? És muszáj sót bejuttatni a szervezetbe, mert a sóban lévő kloridionok a gyomornedv képződésben nélkülözhetetlenek, belőlük képződik a sósav, illetve a gyomorsav.)
A helyes irány az, ha az egészséges ételek bevitelére helyezzük a hangsúlyt. Ez szépen lassan ki fogja szorítani a káros elemeket, ízérzékelésünk is változni fog. Az agyonfűszerezett, agyonsózott és agyoncukrozott, ízesített italokon, ételeken élők érthető, hogy sótlannak érzik önmagukban a zöldségeket, a leveseket stb… , még a főzés után is újrasóznak. Minél több természetes, élő nyers ételt fogyasztunk, annál inkább rá fogunk érezni a természet alkotta ízekre, és egyre kevesebb sót fogunk igényelni, hiszen a zöldségek tartalmaznak sót.
Ezzel összefüggésben jutott eszembe a gyomorsavlekötő szerek használata. A túlzott gyomorsav valóban nem jó, mindenképpen kell tenni valamit. E szerek használatával azonban öngólt rúgunk! Ha beleavatkozunk a táplálék-feldolgozás szorosan egymásra épülő elemeibe, valahol máshol ez vissza fog ütni! Be kell látnunk, hogy a túlzott gyomorsavtermelés egy következmény csupán, ha eredményt akarunk elérni az okot kell megszüntetni; ami ebben az esetben az, hogy olyan körülményt, környezetet kell teremteni a szervezetünkben, ami nem váltja ki a savtúltengést. Erre a legjobb módszer: jutassunk egészséges táplálékot a szervezetünkbe!
Itt is érvényesül az, amit már több helyen megfogalmaztam - és ez után is sokszor fogok említeni - hogy valaminek a helyességét az bizonyítja, hogy az pozitív érzésekkel, gondolatokkal, tettekkel jár. Most ennek tükrében nézzük még egyszer át! A sófogyasztás csökkentése önmagában csak kötelességet, kínt, íztelen ételt fog jelenteni - ez nem lehet a helyes út! A helyes út – ahogy már említettem – a fokozatos, ebből kifolyólag szinte észrevétlen átállás a természetes, élő, nyers, friss táplálékokra.
A nyerskoszt tartalmaz mindenféle olyan sót, amire a szervezetnek szüksége van, és olyan formában, ami képes felszívódni, hasznosulni.
Tudtad?
A sertéseknek is sózzák a moslékot, azért, hogy minél több folyadékot és táplálékot vegyenek magukhoz!
<< Vissza: a Táplálkozási alapelvekhez
