@Bunfordné Csaba Krisztina: Szia!

Nincsenek új infóid Gyűrűfűről? Azért kérdem mert ebben a pillanatban 2 facebook oldal, két honlap van és két alapítvány. Mindkét honlapon hirdetik a letelepedést és mindkettő azt írja, hogy az alapítványnak rá kell bólintania az új letelepedőre.

Csak most azt nem értem mindkét alapítvány mindkét kuratóriumának rá kell bólintani az új letelepedőre vagy elég az egyik is? :)

Bejegyzés: Ökofalvak

@Csubaka: Helló lehet nálad privátban kérdezősködni? :)

Bejegyzés: Ökofalvak

Ezt a medret követve 1 maximum 2-3 éven belül, az a 40 ember sikeresen akkora pénzeket tett félre, miután már megvettünk minden olyan fontosabb dolgot és megcsináltunk minden olyan fontosabb felújítást ami nélkül nem tudnánk ott élni ennyien, hogy ha tömegesen is költözünk oda, és már nincs 40 ember aki folyton keresi és küldi a pénzt IS lessz elég félretett pénzünk, hogy az egész közösség biztonságosan és önellátóan tudjon élni.
Akár potenciálisan még a pénzt is tudjuk dolgoztatni, hogy nőjjön ne pedig fogyjon.

Az adományozásra vissztérve.
Azt meg úgy kell megoldani, hogy semmi féle képpen ne legyen 1 ember kezébe SOHA az összes pénz.
Legyen egy számla vagy valami hasonló amire 40-en tudnak pénzt utalni, de csak 5-en tudnak róla utalni.
Plusz ugye SOHA ne lehessen levenni róla az egész összeget. És ha nagyobb vásárlásra vagy fejlesztésre vagy építésre kell pénz.
Az emberek akiket a szervezet fejének lehet hívni mind az 5 től aláírás kell.
2-3 vezetőtől és 2-3 tagtól.

Így senkit nem fog megbolondítani a pénz, és ha 2-3man korruptálódnak valamilyen úton módon SE tudják lenyulni mindanyiunk munkájánk az eredményét.

Mert még 2 ember összetud beszélni és konspirálni. 3 már kicsit nehezebben, na de 5 jóformán ismeretlen ember biztos nem fog tudni.
És elég ha csak 1 nem írja alá jóváhagyást.
Mindenkinek lessz ideje reagálni és lecserélni az oda nem illő embereket.
Ahelyett, hogy hopp, eltünt egyik pillanatról az összes pénz.

A konklúzióm és a fontossági sorrendem ahoz, hogy ELKEZDJÜNK egy ökofalut a következő.:

1, Létrehozni egy érvényes és működő szervezetet.

2,Kiválasztani azokat az embereket akik joggal vezethetik a szervezetet.

3,Megnöveszteni ezt a szervezetet legalább 50 főre

4,Elindítani egy adomány gyűjtő programot a köreinkben és minden tagra érvényesíteni az.

5,Együtt átrágni a lehetséges lehetőségeket és meghozni a végleges döntést arról, hogy hol lessz helyileg megalapítva.

6,Oda költöztetni 50ből legalább 10 munka képes és motivált tagot.

7, Egy, másfél éven keresztül életben tartani őket és pénzt gyűjteni amíg teljesen elő nem készítik a terepet, infrastruktúra kialakítása/csiszolása, szerényebb házak, ólak és istálók felhúzásáig.

8,Még egy fél vagy egy egész év míg tovább gyűjtjük a pénzt immáron az jövendőbeli közösség számára és amíg megvesszük a haszonállatokat, magokat és felszereléseket.

9, Csoportos oda költözés

10, Az ottani hierarchia kialakítása, lehetőleg minnél kiegyensúlyozottaban

11, Élni! Megcsináltuk! Ugye hogy meglehetett!

Ez után van egy 12. is ami mindennek a sikerére épít.

Miután létrehoztuk az ökofalut és ott élünk benne, addigra már jó valószínűséggel hírünk kelt.
És mások is érdekeltek lesznek hasonló tervekben.
Ezt most nem folytatom, mert haszon szerzés nem elsődleges cél. De meg lehet újra ismételni úgy, hogy ezúttal stabilan nőjjön a bejövetelünk.

Legyen kellemes napod és ha volt türelmed végig olvasni, nyugodtan terjezd!
Ne add fel harcot.
A vereség csak egy fejben eldöntött dolog, akkor érvényes ha elfogadtad úgy mint ha a valóságvolna!

Bejegyzés: Csatlakozás

A falu elfoglalásának is finoman kell történnie.

Most hipotézisben beszélek egy olyan időről amikor már létrehoztunk egy szervezetet ami legalább 50 emberből áll és viszonylag ismert.
MÁR meglett beszélve melyik kihalt vagy kihaló félben lévő faluba költözünk és hol lessz ez az egész végleg elindítva.
MÁR fellett ott mérve a terep és megvagyunk győződve arról, hogy ha jobban elindul az ökofalvunk és több ember aktívan él ott IS lessz elég hely.
És MÁR folyamatban van az adomány gyűjtés.

Tegyük fel, hogy itt van ez az 50 ember.
Legyen 10 aki úgy gondolja, hogy rendben én bízok bennük, munka képes vagyok és motivált efelé a cél felé, oda költözök.

Ennek a 10 embernek a célja, hogy az ottani házakat, termőföldeket udvarokat, kitisztítja és felújítja.
Mert mégis ki a fenét zavar vagy érdekel, hogy egy 10 éve üresen álló házba valaki bemászott és elkezdte kitakarítani, felújítani.
Ha van is valaki aki ezt látja, kétlem, hogy hepciáskodni fog. Nem gyújtogatni van ott az ember. Na jó hagyjuk, ne másszon be senki sehova, de akkor is akik újonnan oda költöztek előtudják készíteni a terepet a többieknek.

A maradék 40 ember aki aktívan követi a szervezet munkálatait, éli tovább az életét ott ahol van, figyel és vár.

Nagyon fontos, hogy az a 10 ember aki oda költözött életben is maradjon.

És most jön igazán előtérbe az adományozás fontossága.

40 ember kényelmesen eltud tartani 10 alacson igényűt.
Mivel azok 10 nem tudnak dolgozni.
Hiszen az Isten háta mögött vannak egy olyan országban ahol amúgy se lehet gátat duzzasztani a közeli jólfizető munkákal. Így hát az Ő sikerük csakis rajtunk és a mi folytoosságunkon múlik.

40 en ugyan úgy élnek ahogy eddig, annyi kivétellel, hogy a fizetésük legyen 5-10 százalékát 6900 - 13000 forint HA magyart pénz, ha külföldön dolgozik akkor ennyi teljesen megengedhető. Lehet kevesebb öszeget is lehet nagyobb is, de nagyon nagyon fontos, hogy életben tudjuk tartani azt a 10 ott élőt.

40*6900 az 276000 Forint aminek elégnek kéne lennie, hogy tudjanak tisztálkodó szert, élelmet venni és még maradnia is kéne.
Persze nem úgy, hogy ott van náluk az összes pénz mert minden hónapban megkapják az egészet.
Kapnak mindig x összeget amiből ők személyesen ellesznek. A szervezet meg gyűjti tovább a pénzt állatokra, munka gépekre felszerelésekre felújításokra, házépítésre és a többi.
Mindenki nyer így, minket se tesz mozgás és életképtelenné a havi fizetésünk pár százaléka és ők se halnak éhen.

Most arról a 10 emberről egy kicsit bővebben.
Ezek az emberek lehető legkeményebbek. tiszteletet és elismerést érdemelnek amiért hajlandóak úgymond a piszkos munkát elvállalni.
Embert próbáló idő lessz számukra az elkövetkezendő 1-másfél év.
Nincs habzsi dőzsi semmiből.
Takarítás, építkezés előkészülés ennyi. Persze emberi módon, nem napi 15-20 órán keresztül.

Beosztás ide vagy oda mind 10nek munka késznek és kötelezettnek kell lennie.
Nincs olyan, hogy góré csak dirigál, a másik csak folyton főz a harmadik meg negyedik meg hetnte ás egy méteres gödröt és henyél.
Nem, mindnanyiójuknak tisztában kell lenniiük azzal, hogy csak maguk vannak ott és elkell osztaniuk és cserélgetniük kell maguk közt a munkát és a felelősséget.
A felelősség persze mindig közös.

Lennie kell egy vezérnek aki a szervezet egy pillanatnyilag felsőbb beosztású emberétől megkapja a konkrét instrukciót, hogy mikor mire van pénz és mikor mivel foglalkozztassa a "csapatot".
A vezért jól meg kell magunk közt válogatni. Minden sikerülhet, de ha a rossz embert küldjük oda vezetni a csapatot... Ott nincs mit tenni.
Olyan embernek kell lennie aki méltó is rá, hogy ő legyen ott az élen.
Követhető, szerethető és képes nehéz helyzetbe is jó döntést hozni, akár milyen nehéz is.
És nem az teszi jó vezérré, hogy ő ordít a leghangosabban.

Sajnos nem árt a bizalmatlanság és kell két olyan ember is aki vezetőt felügyeli.
Nem-e éle vissza a bizalmunkal, a pénzel, nem-e utal-e kisebb öszegeket magának stb stb.
Akik együtt megvitatják, hogy mit és hogyan fognak csinálni.

És a többiek...

Mind ugyan olyan ember, egyenlő szinten van mindegyik, semelyikőjük nem kivételes, csak az egyik kezeli a pénzt, kettő figyeli, hogy tényleg jól kezeli-e, és hétről hétre mindenki annyit kap-e mint amennyi megvan beszélve.

Fontos, hogy ez a 10 elszánt és motivált legyen, szóval ők sajnos nem lehetnek 50 év felett de nem is lehetnek 25 alatt.
Töbnyire férfiak és vagy párok.

Bejegyzés: Csatlakozás

Második rész...

A magyarázatom a következő.
Ha egyedül mész önkényesen lakást foglalni, elbuksz.
Nincs kivel szerveződni, nem tudsz mit csinálni, nem tudsz hova menni stb...
De ha már létezik a szervezetünk és mondjuk 5-10 ember ugyan ott vesz ingatlant ugyan abból a célból akkor 1-2 ember betud önkényesen költözni egy-egy házba úgy, hogy amire észrveszi az önkormányzat, hogy te önkényesen laksz ott, addigra a szervezetünk elég pénzt gyűjtött adományokon keresztül például, hogy tud építettni egy házat magának, szerényet persze. Vagy megismerkedtél olyan emberekkel akikel a "lebukásod" előtt sikeresen megtárgyaltátok, hogy befogad x ideig.
Buntetlenül és észrevétlenül meg lett úszva a helyzet.
Ha nem vagy bajkeverő és nem hívod fel magadra a figyelmet senkinek nincs is oka bejelenteni téged.

Bejegyzés: Csatlakozás

Helló mindenkinek!

Először is szeretném leszögezni, hogy nagyon hálás vagyok ennek a blognak a megalapítása végett.
És mindanyian azok lehetünk, mert egy rendkívül értékes témáról van szó.

Kapaszkodjatok meg mert én most nem fogom sajnálni az időt és a szavakat amíg kifejezem a gondolataimat.

Megjegyzem nem tökéletes a nézőpontom és van hely bőven mások, a TI gondolataitoknak is.

Mert aki már csak pusztán a fáradságot vette, hogy felkutatja a témát, potenciállal bír. Mind ötlet mind megvalósítás terén.

Fenn tartani egy ilyen települést nem annyira bonyolult mint megteremteni.

Igaza van a fiatal embernek amikor azt írta, hogy egy ilyet nem lehet egyedül megszervezni.
De mindenféle képpen egyedül vagyunk. Internet meg blogok ide-vagy oda.
Ha a pusztán akarunk kezdeni, ki fog oda menni és megépíteni a házakat istállókat és a többit. Ki fogja pénzelni?

Úgy vettem észre, hogy mindanyian csak a szívünkben égő víziót látjuk magunk előtt, hogy kapálunk, eszünk, begyújtjuk a kandallónkat vagy nézzük a csodálatos éjszakai eget.
De az nincs benne ebben a vízióban, hogy ki építette és mennyiből azt a kandllót.

Semmi baj ezzel! A víziónak meg kell lennie, anélkül semmi nem fog történni, szóval nagyon helyes! Álmodozzunk erről tovább!

Viszont az, sehogy sem kivitelezhető, hogy 50 egymás számára ismeretlen de ugyan azon cél vezérelte ember találkozzon egy megadott helyen egy megadott időben, és elkezdjenek élhető épületeket építeni.
És ebben a példában a pénz nincs is megemlítve.

HA mi magunk akarjuk felhúzni az épuleteinket, nem kevés pénzről és alapanyagról beszélünk. Amit SENKI sem fog elhozni az autójában az Isten háta mögé.
HA találunk is olyan embert vagy céget aki fizetné ezt nekünk az építkezést és helyezkedést, akkor vissza is kéne fizetnünk előbb utóbb és annyit érünk el vele, hogy építtettünk egy falvat, aminek az összes lakója x meg y városba és országba dolgozik, hogy visszatudjuk fizetni ami ránk lett költve. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a móddal egy külsős kezébe adunk egy irgalmatlanul nagy jogosultságot és befolyásoló képességet.

Keményen hangizk, de ha lakatlan helyre akarunk építkezni, az csak egy maroknyi ember élete munkájával lehetne megoldani.
Akiknek megvan a vízió, akiknél áll a pénz, és úgy gondolják, hogy érdemes erre áldozni az életüket akár úgy is, hogy talán ők maguk soha nem fogják tudni igazán élvezni.
Ennyire önzetlen emberből pedig nagyon nagyon kevés van.
Sajnos addigra, hogy életmódot váltsunk és önellátók legyünk túl késő volna számunkra. Kiöregednénk a drasztikus életvitel változáshoz mire elkészülne a település.

Kevésbé legális ugyan, de ha a kezdeti igényeinket lejebb visszük a frissen épített modern házakról a már az Isten tudja mióta ott álló elhagyatott házakra és falvakra.
Egy jó nagy lépéssel előrébb járnánk.

Van egy jópár olyan falu ami ha nincs is kihalva, de erősen készül például;
- Gagyapáti, 10 fő, Borsod-Abaúj-Zemplén
- Iborfia, 11 fő, Zala
- Tornakápolna, 12 fő, Borsod-Abaúj-Zemplén
- Felsőszenterzsébet, 16 fő, Zala
- Lendvajakabfa, 16 fő, Zala
- Csertalakos, 17 fő, Zala

Ezeket a helyeket mind feltudnánk instant tölteni emberekkel.

Erre van két mód, ingatlan vásárlás vagy önkényes lakásfoglalás.

Így már van egy pár ott élő munka kész ember akiknek lehetne adomány gyűjtést szervezni, hogy fejlesszék, javítsák az ottani környezetet, infrastruktúrát, házat építeni állatokt beszerezni stb.
Ez akár 5-10 év között is sikeresen végbemehet.

Míg a vegyünk az egy vagon egymás számár ismeretlen ember egy helyre való szervezése, hogy építkezzünk, beláthattlan ideig tartana...

Az önkényes lakás foglalást azért említettem, mert nyugodtan gondolhatunk olyan emberekre akiknek semmi pénzük, de a szívük a helyén van.
Nem feltétlenül csak iszákos rosszakaró embereknek nincs pénzük.
Egy csomó csomó olyan ember van akik arra vágynak mint mi, de például nem fer módon irtózatos adósságra tettek szert. Örökölt adósság stb. Amiből nem lehet kijutni, de elbújni igen!
Ezek az emberek saját felelősségükre cselekedjenek így.
De mivel már a nevezzük így kormány már megtörte a "jó polgár" mentalitását, sokkal nagyobb esélyel vesz részt ilyen akióban mint mondjuk azok akiknek az élete jó-jó de jobb lenne ökofaluban.

Rettentő egyszerűen kivitelezhető, a legfontosabb dolog a kommunikáció és szinkronizált cselekvés.

Bejegyzés: Csatlakozás

Bárhogy is készíted el a kölest, minden formában lugosítja a szervezetet.
Még agyonfőzve is.

Bejegyzés: Kölesfelfújt recept

A boróka a Magyarok egyik ősi fűszere.
Disznóvágáskor a kolbászba bors helyett borókabogyót tettek s az igazi forralt bor is ezzel készűlt.

Bejegyzés: Borókabogyó

Hopp elírtam. A tündérmajor 180 millióról indult de most 150-nél jár.

Bejegyzés: Ökofalvak

Sok érdekes történés van Gyűrűfűn, de tényleg nem célszerű ezekről kommentekben említést tenni. Csak privátban tudnám elmondani. Ezek az apró részletek sokat elárulnak a faluról. Mi sajnos mielőtt odaköltöztünk, lemaradtunk ezekről, nagyon figyelnek a látszatra, és minket szinte csalogattak, mert (utólag leesett) akkoriban nagyon kellett a gyerek a faluba, akikkel indokolt a falubuszt üzemeltetni. Sok jóakarónk volt később, akiktől kaptunk fölkészítést, de csak utólag, amikor már a vásárhelyi házunkat eladtuk, a férjem föladta az állását, és féllábbal Gyűrűfűn voltunk, aztán egy idő után elkerülhetetlenül átláttuk a dolgokat, jobban is, mint ahogy szerették volna, akkor még úgy gondoltuk, hogy túl lehet lépni az ilyen kicsinyes emberi tényezőkön, aztán gyorsan kiderült, hogy mi nem vagyunk azok, akik bamba tökként képesek akármihez asszisztálni. :) bcskriszta@gmail.com

Bejegyzés: Ökofalvak

@Bunfordné Csaba Krisztina: Hát én még nyúználak ezzel a témával picit ha nem baj. Sőt még priviben is elbeszélgetnék erről hosszabban ha van kedved. Engem időről-időre érdekel ez az ökofalu téma de pl a lakosság alacsony száma meg, hogy a semmi közepén 10 milliókból kelljen házat építeni az riasztó. Ráadásul az általad leírt emberi dolgok egy ilyen kis létszámú közösséget nagyon meg tud terhelni. Beszédes az is, hogy a fentebb 2013-ban megírt kommentben 130m forintért kínálták a Tündérmajort, amit most már egy másik ingatlanos oldalon 16-ban már 150m-ért vesztegetnek. Ja és a tulajokról még a Szabad Föld című lapban fontosnak tartották megemlíteni, hogy elvétve járnak le a közösségi házba...

Bejegyzés: Ökofalvak

Köszönöm, jól vagyunk! :) Egy pici somogyi falu félreeső nagy erdősült telkén élünk, a hely nem ökofalu, de elég jó természeti adottságai vannak. Ugyanazt az életmódot folytatjuk, amit Gyűrűfűn. Tehát amiben ott más volt az életünk egy mai átlagos életmódú családhoz képest, az itt is működik. Egy régi építésű vályogházunk van, de a férjem kibővítette, a hibáit kijavította, és így nagyon kényelmes, természetes ház lett. Kemencében sütöm a kenyeret, és minden mást, helyi házi tejből tejtermékeket készítünk magunknak, biokertet művelek, savanyítunk, lekvárt főzünk, sőt saját magunknak a húst, tojást is kitermeljük, füstölt árut készítünk, szóval, amit házilag hagyományosan lehet, és az időnk engedi, azt előállítjuk magunknak. A férjem továbbra is méhészkedik, és nagyon jól fölfejlesztette. Persze nem biomézet termelünk, de azt el kell mondanom, hogy bioméz termeléséhez, ami valóban garantáltan vegyszermentes, az én véleményem szerint a következőt kellene tenni: csak makulátlanul tiszta új méhcsaládokkal, amiben nincs jelen az atka csírájában sem (ez eleve elég nehezen megoldható) egy más méhészektől és legfőképpen vándorméhészektől mentes környezetvédelmi területen új eszközökkel új méhészetet létrehozni, úgy, hogy a méheket körülvevő 10 km-es körzeten belül nincs mezőgazdasági művelés, vagy az is garantáltan bio :) A méheket csak bio szerekkel, különböző természetes savakkal kezelni akár a méhállomány megcsappanását is kockáztatva ezzel, és az új családokat kizárólag biocukorral serkenteni, bioléppel ellátni, ami magasan megemelné a méhészkedés költségeit. Az a probléma, hogy szerintem nincs vagy csak nagyon kevés ilyen hely van ma Magyarországon, talán a tágabb Kárpát-medencében, mondjuk Erdélyben valahol megoldható lehet. Szóval teljesen mindegy, hogy Gyűrűfűn méhészkedünk, vagy itt, mert vegyszerek nélkül mézet termelni ott sem tudtunk, de minden részletre odafigyelünk továbbra is, amennyire csak lehet, kerüljük a vegyszereket, és az elégedett fogyasztók sokasága a bizonyíték, hogy kiváló minőségű mézet termelünk.
Nincs sok különbség egy ökofaluban és egy átlagos magyar faluban való boldogulás között, mert mindig legfőképpen saját magára számíthat az ember:D, de mindenhol vannak olyanok, akikkel lehet és érdemes összefogni. Gyűrűfű környékéről is sok barátunk van:), illetve sok volt gyűrűfűivel szintén jó viszonyban vagyunk :) Számunkra egy ilyen helyen, ahol most élünk, sokkal szabadabb az élet, nincsenek kényszer-kapcsolatok, csak azokkal kell barátkozni, összefogni, akikkel mi választjuk ki egymást. Itt és a környező falvakban is jócskán akadnak olyan emberek, akikkel számíthatunk egymásra, vagy akikkel össze tudunk dolgozni, és ebből mindenkinek csak előnye származik, nincsenek elvárások, ha valamiben gondolkozásbeli különbség vagy érdekellentét adódik, nincs egymásrautaltság, és egyszerűen ilyen esetben mindenki a maga útját járja, amibe másoknak nincs beleszólása. Élni és élni hagyni, ez ilyen egyszerű :) Az itteni helyi iskolát inkább hagyjuk:(, de országosan ez a helyzet! A nagyobb gyerekeink gimnáziumba járnak, a kisebbek viszont továbbra is magántanulók méghozzá a pécselyi Báró Wesselényi Alapítványi Ált. Iskolánál, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, aki hozzánk hasonló helyen él, és szenved a gyereke a helyi iskolában bármilyen okból!
Gyűrűfűről a véleményem nem sokat változott, de különösebben nem foglalkoztat, mert túlléptünk már ezen. Ami Gyűrűfűn most történik, ahogyan alakulnak a dolgok, az mind azt igazolja számomra, hogy jól döntöttünk, amikor elköltöztünk. Az erdő, a vadon, maga a hely hiányzik néha, a gyerekek is nosztalgiával gondolnak vissza. Élettapasztalatnak első osztályú volt a gyűrűfűi kalandjaink sokasága, nem bánjuk, de nem kezdeném ugyanott elölről! :)

Bejegyzés: Ökofalvak

@Bunfordné Csaba Krisztina: Kíváncsi lennék azóta mi történt veled és a családoddal. :) Illetve így az évek távlatából változott-e vmit a véleményed. :)

Bejegyzés: Ökofalvak

Én nem vallom, hogy egy öko közösségnek feltétlenül vegetáriánusnak kell lennie. a húsfogyasztás mértékkel egészséges és a Biblia sem tiltja. A városi emberek nagy része azért szenved: mert: kevés a pénze, túlhajtják a munkahelyén és nincsen állandó párja. ja és egészségtelen élelmet fogyaszt. Én ezért javaslom az olyan ökofalut, ahol ezeket kiküszöbölnénk: bio élelem, tiszta levegő és víz, nagy családi közösség, szabad párkapcsolatokban senki sincs egyedül. Én nagyvárosi vagyok és 10 emberből 7 arra panaszkodik, hogy nincsen elég pénze és nincsen párja. A magyar állam viszont nem támogatja a megújuló energiaforrással működő rendszereket.

Bejegyzés: Ökofalvunk felépítésének alapjai

Üdvözöllek! Én nyugati mintára ( ZEGG) ( TAMERA) olyan ökofalut szeretnék építeni, ahol nem uralkodik a szigorú monogámia, hanem a férfi: nő arány 1: 2-höz vagy 1: 3-hoz lesz. ..mivel az ember nem monogám és több nő is van mint férfi. Fiatal 25- és 40 év közötti családra vágyó nőket keresek. és néhány hasonló szellemű férfit. Faházakat építünk, kertészkedünk, állatokat tenyésztünk és saját óvodánk is lesz.
A Dunántúlon tervezem megvalósítani. 40-es , keresztény férfi vagyok, green peace-es szívvel és sok gyermek vágyával. ivanyister@gmail.com címen várom leveled.

Bejegyzés: Csatlakozás

Üdv.!:)
Olvastam, hogy csak tél közepéig ajánlatos burgonyát fogyasztani, a felhalmozódott méreganyagok végett.
A kérdésem, hogy mi a helyzet az előkezelt, tehát megmosott, feldarabolt, elősütött burgonyával, melyet lefagyasztunk?
Az fogyasztható?
A burgonyával kapcsolatban még...keményítő tartalmából hőkezelés hatására a gabonákhoz hasonlóan veszít?
Van ennek irodalma?
Köszönöm a választ!:))

Bejegyzés: Héjában sült burgonya paradicsomos mártással

Bárki azt gondolná, hogy ha egy gyarapodásában és fejlődésében megrekedt faluba beköltözik egy ilyen bevallalós, sokgyerekes család, ahol viszont a szakmai szakértelem, gyakorlatiasság, elszántság, segíteni akarás is megvan, az fellendíti a helyet és új lökést ad. Hát nem. Az első dolog amivel szembe találtuk magunkat az irígység volt, majd a blokkolás. És véleményem szerint a hatalomféltés. Persze erre olyan emberek képesek, akik eleve csak hatalomban képesek gondolkozni, és másokról is csak ilyen törekvéseket feltételeznek. Kérdezem én, hogy építenek ökofalut ilyen szemlélettel? Minden ilyen kezdeményezéshez önfeláldozás, anyagiasságtól mentes gondolkozás kell, közös érdekszemlélet. Voltak is, akik ezt megtették korábban, de az egészet agyonütötte a pénzelvűség. Sokat mondok a következő szavakkal: uniós pályázatok, földbérlések, elnyerése, megszerzése, hasznosítása:)) Valahol ez szándékos is a globális rendszerben, ahol élünk, hiszen ha ezek nélkül működne egy önellátó közösség, akkor az a rendszerből sikeresen kivonná magát, óriási pozitív példa lenne, követőkkel, mozgalmakkal, valódi rendszerváltás rendszerellenesen. Melyik diktatúra enged ilyet kibontakozni?? Olyan emberek meg mindig akadnak, akik a jól kitalált elmélet mögé bújva, kihasználják a visszaélésre nyújtott lehetőségeket. Ennyi az egész, nem kell csodát várni, és nem kell nagyon meglepődni sem, az egész világ ilyen, az egész ország így működik. :(
Gyűrűfűre pillanatnyilag, nem várnak újakat, mert általában senkit se tudnak belepasszítani az elképzeléseikbe, ők az új szellemiségtől mereven elzárkóznak, tekintélyelvűen ragaszkodnak a kőbe vésett saját elveikhez, az újak csak náluk ostobábbak, tapasztalatlanabbak lehetnek, tehát nagyjából saját klónjaikkal lehetne még gyarapítani a falut esetleg. Mostanában sok volt a meglepetés számukra, alig maroknyi új betelepedőkkel, köztük mi se voltunk hajlandók beállni bizonyos sorba, tehát "jobb, ha nem jön ide senki, mert csak baj van vele." Ez tényleg elhangzott pozícióban lévő ember szájából. Mi a baj vele? Ha nem ért semmit, és nem tud semmit, akkor az, bár legalább arról lehet beszélni, röhögni rajta, hogy ugye, ugye, de legnagyobb baj azzal van, aki mindent ért és mindent lát és még a száját se tudja befogni. Most se ártana óvatosnak lennem, mert van még némi értékünk Gyűrűfűn, és ott az önbíráskodás is bevett szokás, mint újabban értesültem. Egyébként a lejáratás kedvenc politikai fogás ott is, hátulról belerúgni, mindenféle feltételezésen alapuló pletykákat terjeszteni a másik háta mögött. A suttogó politika önvédelemre is kiválóan alkalmas, és előbb utóbb az áldozat ellehetetlenítéséhez vezet.
Ahogyan "bekerülni", úgy eljönni se volt egyszerű. Márcsak azért se ajánlom senkinek Gyűrűfűt letelepredésre, mert az ingatlan, telek és fölépítményi jogviszonyok páratlanok az országban. Persze arra való hivatkozással, hogy akárki ne költözhessen be, mert akkor lőttek az ökológiai alapelveknek. Így a teljesen üres telek ráépítési jogáért magas árat kell fizetni, viszont ha nincs a ráépített épületre (még) használatba vételi engedély, nem lehet megvásárolni a telket, és az alapítvány, aki egyenlő a döntéshozó kurátorokkal, beleszólhat abba, hogy a saját tulajdonomat képező épületet, kinek adhatom el. A visszaélések elkerülésére hivatkozva sokminden mást is megtesz az alapítvány, de ezt most nem részletezném. Mindenkinek javaslom, aki letelepedni szeretne, hogy nagyon alaposan tájékozódjon a bérlés körülményeiről, és kérdéseivel keressen meg más helyieket is, necsak a kurátorokat. Legérdemesebb azokkal beszélni, akikről a kuratórium elítélően vagy lejáratóan beszél. Ebben a pillanatban nincs Gyűrűfűn olyan építési telek(leszámítva 3-at a völgyben, amire barátaink magánpénzből intéztek utat, mielőtt még a házukat le kellett bontaniuk, ez is jó kis történet, de nem az enyém) amelyre építési hatóság építési engedélyt adhat ki!! Egy fennálló, és régóta húzódó bírósági per (az alapítvány és egy helyi lakos között) az oka, legalábbis a köztudatban. Ezért félő, hogy nem is tud építkezni az, aki szeretne, a közelmúltban ennek ellenére kötött az alapítvány ráépítési szerződést egy új családdal, akiket viszont végül megmentett a mi eladó ingatlanunk az építési engedély kiharcolásának herce-hurcájától.
Egyébként az utóbbi években a miénken kívül, és az említett lebontott házon kívül, Gyűrűfűn nem épült lakóház. Így eladó ingatlan se igen van, vagy ha igen, azt igyekeznek a helyiek gyorsan megvásárolni, hogy akárki ne költözhessen csak úgy Gyűrűfűre.
Sajnálom, ha valakit elijesztettem, de inkább ez, mint a csalódás vagy a ráfizetés, ahogy mi is jártunk.

Bejegyzés: Ökofalvak

Hozzászólás helyett mostanában úgy érzem, egy könyvet kellene írnom Gyűrűfűről, mert képtelenség úgy leírni a tapasztalataimat, hogy egy idegen érdeklődő számára minden részlete érthető legyen, 5000 karakter? :) A célom egy ideje egyetlen dolog; tájékoztatni az embereket a szín tiszta valóságról, nem elméleti érvekkel, hanem az esetünkön keresztül.
Mi 3 évet éltünk ott, idén költöztünk el. Nem a rózsaszín álom vitt oda bennünket, persze a saját jövőbeli életmódunkkal kapcsolatban volt bennünk némi idealizmus. De láttuk már a kezdeti tájékozódás idején a falu működésének hibáit a szakmai gyakorlatlanságot, és úgy gondoltunk, mi kellünk ide, és majd javítunk a helyzeten. :) Egyébként a környezet lenyűgöző érintetlensége vonzott bennünket elsősorban, nem nagyon találtuk párját az országban. Úgy gondolom, nálunk megvolt a letelepedéshez a szükséges minden alap gyakorlatiasság, a férjem részéről abszolút rátermettség. Két kezével építette föl a házunkat (mindent! villanyt, vizet szerelt, jobban mint bárki, saját vízművet épített és 350m vízvezetéket telepített egymaga hegyen völgyön keresztül, az ácsmunka, falak, burkolás, fafödém, ami csak munka van egy házon minden a két keze műve, nálunk nem dolgozott senki szakmunkás) Már korábban kettő házat építettünk máshol, nem ennyire páratlan helyen, gondoltuk biztos ez lesz az utolsó végre :). Szóval több diplomája is van a férjemnek, elsősorban építészmérnök. A hagyományos technológiák is a kisujjában vannak, több embernek ő segített aztán építkezni Gyűrűfűn, dolgozni sárral, fával stb. Jelenleg is foglalkozik építési szaktanácsadással. Elméleti és gyakorlati tudással egy ezermester költözött a faluba. Egyébként egy alföldi tanyán nőtt föl, állattartás, növénytermesztés vette körül már kisgyerekként meg erdő, természet, szóval ez is a vérében van. Én falusi lány vagyok, tanár. A fölmenőim mind gazdálkodásból éltek, amíg hagyták nekik, egyébként a családom tele volt forradalmárokkal, háborús hősökkel hadifogságot, munkatábort megjárt ősapákkal, tehát hatalmas az igazságérzetem és a pofám, ahogy az Gyűrűfűn gyorsan kiderült. :D Láttuk a kihívásokat előre, és minden próbatételnél álltuk a sarat, talán túlságosan is, és itt jött az első pofon, rájönni, hogy nemhogy támogatást nem kapunk a boldoguláshoz, hanem a "régiek" között vannak kifejezetten ellendrukkerek. Egy bozótos erdősült, víz és villany nélküli telken egy-két év alatt, minimális tőkéből (ami előző házunk eladásából hitel egyebek visszafizetése után maradt, és menet közben munkahely feladása után ugye, nem éltünk föl) házat építettünk, bioméhészetet hoztunk létre, biokertet műveltünk, állatok tartásába is kezdtünk. Volt időszak, az építkezésünk ideje alatt, hogy egy férjem által épített faházban éltünk fürdőszoba, konyha nélkül december közepéig 3 gyerekkel, negyediket várva!, mert a városi albérletet nem tudtuk fizetni, helyben semmi nem volt bérelhető, és a rendezetlen alapítványi telekhatárok miatt csúszott az építési engedély beadása(erről persze előre elfelejtettek szólni, pedig pont a szomszéd kurátorok építettek rá a telkünkre, akiktől a ráépítési engedélyt kaptuk :).) De ezt is végigcsináltuk. Az iskoláskorú gyerekeink magántanulók voltak, én tanítottam őket, egyszerűen nem alkalmazkodott hozzánk a falubusz, nekem nem volt célom egész napra lepasszolni a városi iskolába, óvodába őket, és nem értettem más miért teszi meg, holott lenne lehetősége egy ilyen helyen arra, hogy együtt legyen velük, és tartalmassá tegye a gyerekkorukat. Amíg ott éltünk két gyermekünk született, ez persze tovább nehezítette a hely kihívásait, de ez nem lehet szempont, ahogyan valaki már írta itt, mindennek a család az alapja, úgy gondolnám egy ökofaluban mások is így gondolkoznak, sajnos Gyűrűfűn ez nem jellemző alapvetően. Napi szinten sütöttük a kenyerünket, készítettük a tejtermékeinket, befőztünk eltettünk, szárítottunk vegyszer és tartósítómentesen. Ezt persze mások is megteszik Gyűrűfűn, van, aki nagyon alapos és ügyel a részletekre, de előfordul olyan is, aki tartósítószerrel rak el, vagy a szomszéd falubeli nénivel főzeti a lekvárját:) Az ökológiai szabályokat teljes mértékben betartottuk, sőt az elköltözésünk után most is gyakorlatilag ugyanúgy élünk, mindez máshol is megvalósítható. A fent leírtakhoz egy-két segítő kézen kívül, akikkel kölcsönös volt az együttműködés, a falu nagy része közben tojt a fejünkre. Viszont az együttműködést úgy képzelték el, hogy ők megmondják, mit tegyünk a közösség általuk meghatározott céljai érdekében, és elvárják az engedelmességet, közreműködést a leosztott feladatok elvégzését, különben nem vagyunk jó közösségi emberek. Persze félig kész házban újszülött gyerekkel, fogyó tartalékokkal a megélhetés alapjait rakosgatva, ez nem egyszerű, de ezt nem akarták megérteni. Nem csak nem segítettek, amit egyébként mi nem vártunk el, csak jól esett volna, hanem nem voltak tekintettel se a helyzetünkre!!
Folytatom

Bejegyzés: Ökofalvak

@Sokáialkisz: Kedves Àkos,

Nagyon szépen KÖSZÖNÖM a kimerítö válaszod és segítökészséged!!!
Az igazság az, hogy a dolog tényleg komolyan érdekel bennünket, de 2 gyermekkel nagy felelösség kimenni. Ezért akarjuk nagyon tudatosan körbe járni a kérdést. Van pár ember, akikkel nagyon azonosan gondolkodunk, csak még a megfelelö helyet keressük... Mégegyszer köszönöm a kedves válaszod, a telefonszámmal is élni fogok, ha konkrét cselekvésig jutunk. Köszönettel és szeretettel, Krisztina.

Bejegyzés: Aktív ökofalu szerveződések

@Sarasvati: Kedves Krisztina!
...sokkal jobb lenne szóban....(30/2437540; 82/577091)....néhány ötlettel mégis előállok itt:
-Nekem az a tapasztalatom, hogy álmot kerget az, aki azt várja,hogy egy tökéletesen működő falura, közösségre talál. Nincs ilyen, ez azt hiszem a természetünkből adódik. Visnyeszéplakon legalább 30 család lakik, gazdálkodnak, öko-bio szemléletűek, hagyomány tisztelőek, van iskolájuk, ahol nem agymosnak (maguk válogatják ki a tanárokat), a gyerekeik bekerülve a városi iskolákba kitűnő eredményeket mutatnak fel. Értelmesek és törekvőek (többnyire) a felnőttek is. (Még szép!) Az első betelepülő, (kb. 4-5 család), kb. 20 éve él ott. Van sok tapasztalatuk. Javasolhatom még Gyűrűfűt, bár ott nagyon régen jártam....
Látom, hogy óvatos vagy, és -nagyon helyesen- nem hiszel a szép szavaknak, ideológiáknak, mindezek ellenére mégis a figyelmedbe ajánlanám Egres Katinkát (magvagy.hu). Ő is egy keresés végén és egy megvalósítás kezdetén van. Több olyan közösséget meglátogatott (élt velük rövidebb hosszabb ideig) akik emberhez méltó életet szeretnének élni. Ő talált egy minta-szerű nagy közösséget Olaszország északi részén: Damanhurról találsz infót Katinka honlapján. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szívesen megosztja veled a tapasztalatait, nagyon segítőkész és sugárzik belőle a küldetés-tudat. (Majd látni fogod.)
Mi egy faluban (Bárdudvarnokon) lakunk, ahol nagyon sok emberrel jó közösségi kapcsolatot ápolunk. Itt sokkal kevésbé vagyunk "összefonódva", mint Széplakon, sokkal kevesebb az elvárásunk azzal kapcsolatban, hogy a másiknak hogyan kellene élnie. (Sajnos önmagunkkal szemben is kevesebb az elvárás, legalábbis ami a valódi tudatosságot illeti. Persze ez csak az én kritikám/önkritikám.) Mégis, ebben a légkörben semmi akadálya, annak, hogy valaki megvalósíthassa öko-bio álmait. Ha meg nem valósít meg semmit akkor sincs semmi baj.
Talán könnyebb, ha egy olyan közösségben gondolkodsz, amelyiknek a tagjai azonos értékek mentén szeretnének élni, de szerintem annak sincs akadálya, hogy -megfelelő környezetben- egyedül vágj neki az útnak. Majd jönnek a többiek utánad. Pontosan olyan embereket fogsz bevonzani az életedbe amilyenekre szükséged lesz. Szóval, ha hitelesen csinálod, akkor néhány évtized múlva lesz körülötted egy ökofalu-szerű társaság. Amit írni fogok, az lehet, hogy hülyeségnek tűnik -ha ugyan az előbbiek nem tűntek annak...- de nem szabad a másik embertől elszántságot/kitartást várni, még ha most elszántnak is tűnik, lehet hogy pár év alatt leereszt, meggondolja magát és úgy érzed hogy csalódtál, vagy más irányba mennek a falui dolgai, mint ahogy te elképzelted, akkor is csalódsz. A legjobb, ha az ember teszi a dolgát, a többit meg a többiekre bízza.
Ezt a levelet azért kaptad, mert "komoly és elszánt" vagy, fogadd szeretettel!
Ákos

Bejegyzés: Aktív ökofalu szerveződések